Lurkó Fesztivál

Egy tanár önvallomása az iskola harcteréről, a lövészárok mélyéről, lejtmenetben.
Előadásunkat középiskolai osztályoknak, jelenlegi, volt, és leendő diákoknak és tanároknak ajánljuk – biztatásul, hogy csak azért is.

„Az iskola kényszer. Mindig is az volt, és mindörökre az is marad, és tanár és diák egyaránt éppen ennek a kényszernek köszönheti, hogy egyáltalán létezik. Mindig reméltem, hogy valaki belátja egyszer ezt, hogy egy szép napon levelet kapok egy volt diákomtól, hogy Klamm tanár úr, önnek igaza volt. És tudják mi a vicc? Hogy sose kaptam ilyen levelet, egyet se. Mindegy, spongyát rá."

Kai Hensel 2002-ben Német Ifjúsági Színházi díjjal elismert monodrámája egy tanár és egy osztály különös háborújának története. Egy osztály levélben tudatja némettanárával, Klamm tanár úrral, hogy őt tartják felelősnek az előző tanévben, az érettségi előtt öngyilkosságot elkövető iskolatársuk haláláért. Hadüzenetükben teljes ellenállást, igazi passzív rezisztenciát hirdetnek. Klamm megpróbál a normális iskolai keretek között tovább tanítani, ám ebben az osztályban ez már nem lehetséges.  Majd ő is meghirdeti saját háborúját, immár az egész iskola, valamennyi kollégája és az igazgató ellen. Abban reménykedik, hogy a diákokat ebben a furcsa háborúban, maga mellé tudja majd állítani. Ők azonban továbbra is hallgatással válaszolnak Klamm egyre őrültebb megnyilatkozásaira. Jelenetről jelenetre foszlik le az elvárásoknak megfelelő viselkedés és modor hősünkről, aki végképp elveszítve a talajt lába alól, olyan tabukat is néven nevez, melyek az iskolai konvenciók alapjait kérdőjelezik meg.  Scherer Péter egy tanóra hosszúságú, kicsengetésekkel tagolt játéka a Németországban egyre népszerűbb osztályteremszínház első magyarországi adaptációja. A kamaszoknak szóló új, színházi műfaj iskolákban, osztálytermekben szembesíti a diákokat azokkal a sajátos problémákkal, melyekkel a mindennapi iskolai élet során találkoznak. Szórakoztatva, elgondolkoztatva segít fejleszteni a tizenévesek kommunikációs-, konfliktuskezelő- és empatikus készségét. A darab sajátos dialógusa, melyben Klamm mondataira, minden alkalommal a diákok némasága a felel, akár a görög sorstragédiák, a főhős bukásával végződik. Hogy érzünk-e katarzist, vagy bármilyen elégtételt Klamm furcsa bocsánatkérését hallva, vagy elnyeri, akár a legcsekélyebb mértékben is csodálatunkat a főhős riasztó őszintesége, ezekre a kérdésekre, az előadásokat követő beszélgetések során egymásnak kell megfelelniük az osztályteremben maradt diákoknak és tanároknak. A válaszok – reményeink szerint – segítséget adhatnak mindnyájuknak, a másik oldal, és saját helyzetük jobb megértéséhez.

Első olvasat
„Szeptemberben, a kolibri színházi Német Ifjúsági Színházi Napokra meghívott német szakembereknek szánt vendéglátói gesztusnak szántuk - elméleti beszámolójukhoz kapcsolódva - frissen lefordított sikerdarabjuk magyar nyelvű felolvasását – mondja Novák János, a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház igazgatója, a darab rendezője. – A szcenikai jelzésekkel is gazdagított felolvasás minden várakozásukat, várakozásunkat is felülmúlta – többük a Klamm háborúja valaha látott legjobb előadásának értékelte Scherer Péter varázslatos  produkcióját."
Novákék e nem várt siker hatására határozták el a darab műsorra tűzését. A felolvasást igazi próbafolyamat követte, melynek során a Kolibri Pincében tervezett bemutatót már úgy készítették el, hogy a játék, a kellékek és díszletelemek természetesen illeszkedjenek bármelyik iskola belső teréhez, lehetővé téve ezzel, hogy Magyarországon is találkozhassanak a fiatalok olyan előadással, melynek igazi színtere saját mindennapi környezetük, az osztályterem.
 „Életem első színpadra lépésekor, az ajkai Ki mit tud-on szavaltam monológot – emlékszik vissza Scherer Péter. – A Klamm háborúja azonban nem hasonlítható a Karinthy-humoreszkek meséléséhez: itt valójában párbeszéd folyik. Olyan párbeszéd, melyben az osztály, vagyis a közönség beszédes hallgatással felel a tanár kérdéseire, kijelentéseire, fenyegetéseire – Klamm éppen ettől a tüntetéstől csavarodik be." Scherer a szövegben találta meg azokat a fordulatokat, amelyekkel tragikomikussá teheti az osztályfőnök leépülését, ahogy fogalmaz „hatalmának görcsös megőrzésére tett ostoba és pitiáner machinációit".

Osztályterem-színház
„Magyarországon még szinte ismeretlen fogalom a színház-pedagógia. Németországban már rengeteg színház és iskola foglalkoztat olyan szakembereket, akik a kamaszok problémáira reflektáló előadások bemutatására tesznek javaslatokat a színházaknak. A színházlátogatásra előkészítik, és az előadásokat követően is segítik a fiatalokat a színházi élmény jobb megértésében, feldolgozásában. Az évente húszezer ifjúsági előadást játszó német színházak  így majdhogynem direkt megrendelésre dolgoznak" – magyarázza Novák. A nyugat-európai ifjúsági színházi szemlélet magyarországi követőjeként a Kolibri több olyan darabot szerepeltet repertoárján, melyek alkalmasak arra, hogy vidéki iskolák közösségi helyiségeiben, művelődési házakban is igazi színházi élményt nyújtsanak az ifjúságnak. A speciálisan tantermi bemutatásra szánt Klamm háborújával azonban a Nyugat-Európában is fiatal műfaj, az úgynevezett osztályterem-színház meghonosítását tűzi ki célul a színház. Ebben az előadásban a helyszín nem díszlet, hanem a környező valóság. Itt, a valóságos környezetben kell megteremteni az előadóknak a színházi előadások szakralitását, a valóság sűrítésének, tükrözésének művészi világát.
„Jófajta izgalommal készülök a darab első iskolai bemutatkozására. Biztosra veszem, hogy kap majd valami gellert a diákoktól" – mondja Scherer. A klasszikus színész-közönség viszony eleve megbomlik a játék- és a nézőtér összeolvadásával. A tantermi közeg azonban, amelyben – ellentétben a színházzal - a nézők érezhetik otthon magukat, még inkább olyan megnyilvánulásokat válthat ki a tanulókból, melyek a „vendégül látott" színész spontaneitását, improvizációs képességeit teszik próbára. Scherer a felnőttek reakcióit is kíváncsian várja: elég bátrak lesznek-e egy tanár összeroppanásáról szóló előadást beengedni az iskolába.

Nem csak színház
Novák szerint viszont Magyarországon is egyre több pedagógus és színházi szakember ismeri fel, hogy a színművészet segítségével eleddig tabunak számító témák is sikeresen feldolgozhatóvá válnak a tizenévesek számára. „Azért fontos ez a tendencia, mert kizárólag a felnőttek, a pedagógusok és a szülők közreműködésével terjedhet el nálunk is az a Nyugat-Európában ma már általánosan elfogadott felfogás, mely szerint a jól működő társadalmi kommunikáció előfeltétele, hogy kényes témákról a fiatalabbak és az idősebbek is megtanuljanak emberi módon véleményt cserélni. Olyan nehéz, konfliktust gerjesztő szociális jelenségek megoldásához, mint a rasszizmus, az alkoholizmus, a drogok, a szegénység, a hajléktalanság, vagy akár a mentális problémákkal küszködő emberek jobb megértése, hozzásegítheti társadalmunkat a jobb kommunikáció. Az ehhez szükséges készségek elsajátításához hatásosan járulhat hozzá a problémákkal bátran szembe néző ifjúsági színházi előadás." Az igazgató ezzel magyarázza a Kolibri azon kezdeményezésének sikerét, melynek keretében a budapesti  kerületek közül elsőként Terézváros és a Budapest Főváros Közgyűlésének Oktatási és Ifjúságpolitikai Bizottsága segíti az iskolákat és gimnáziumokat a Jókai téri színház pedagógus-továbbképző programjával való együttműködésben. A „Mindenről lehet beszélni" című harminc órás akkreditált kurzust kerületi ill. fővárosi támogatással elvégző tanárok az ifjúsági előadásokhoz kapcsolódó drámajátékok alkalmazásával erősíthetik tanulóik önismeretét, kommunikációs-, és empatikus képességeit. De talán még lényegesebb, hogy a képzés egyúttal saját pedagógiai készségük fejlesztésére is szolgál: azokra a kulcskompetenciákra helyezi a hangsúlyt, amelyek lehetővé teszik felismerni és hatékonyan kezelni a diákok életvezetési problémáit, krízishelyzeteit, így segítve megelőzni deviánssá, bűnelkövetővé vagy áldozattá válásukat.
És segítve megelőzni a Klamméhoz hasonló háborús viszony kialakulását az osztályteremben, tanárok és tanulók között…

Ó micsoda napok voltak, amikor a Dobronka nevű kisvárosba egy világhírű cirkusz érkezett! Az álmos utcák egyszerre csak élettel és izgalommal teltek meg: a levegőben narancsvirág, sült gesztenye illata és trombita hangja kavargott, a kisasszonyok szeme szikrázott, a férfinépnek szép kitekerős bajsza nőtt, és az egész világ (mint egy égi körhinta) három napig az éjbe világító sátor körül forgott. Aztán a porondmester az egész cirkuszt eltüntette a varázskalapjába, és Dobronka ismét szürke hétköznapokra ébredt.

Két fiatal a letaposott fűben, faforgácsok, elvesztett zebracsíkok, lócitromok és elhagyott selyemszallagok között egy színes zsonglőrlabdát talált. A zsebükbe tették, hazavitték. És uram teremtőm, mi történt másnapra! Otthonuk melegében a zsonglőrlabdából egy csibe kelt ki! Hohó!

És itt kezdődik a mi előadásunk: a csibéből tyúk lesz, az emlékekből új játékok, a játékokból új cirkusz!

A hajdani vándormutatványosok által megalkotott és ápolt műfaj – a marionett cirkusz bája és szépsége előtt tisztelgünk, azt idézzük fel játékban: oroszlánordítással, légtornász bukfenceivel, papírrózsákkal, szelídített hintalóval, élőmuzsikával és a világ valamennyi csodájával!

Makkon Hízott Nagy Macának tizenharmadik malaca, a kákabelű, satnya, göthös Rongy Elek nem elégszik meg a neki szánt sorssal és nem hajlandó egyszerű tisztességes hentesáru lenni mint a testvérei, ezért úgy dönt, hogy disznófősajt lesz – avagy semmi. Céljai elérése érdekében mindenen és mindenkin átgázol. Pályafutása teli van csalással, hazugsággal, átveréssel.

Veress Zoltán erdélyi magyar költő, író neve fogalom. Verses meséin felnőtt gyermekek hada ma már felnőttként próbálja becsempészni saját gyerekei könyvtárába Harry Potter kalandjai mellé Tóbiás és Kelemen, Irgum-Burgum Benedek vagy Rongy Elek, a példakép történetét.

Ő maga így vall: „Rongy Elek, a példakép című mesémbe nagyon is tudatosan vittem bele egy második szólamot, amely a felnőtteknek szól, miközben az első, a gyermekeknek szóló, csak azt mondja el, mi mindent tesz egy nyamvadt kis malac annak az érdekében, hogy disznófősajt legyen belőle.”

Móricz Zsigmond, Zelk Zoltán, Kányádi Sándor, Weöres Sándor verseiből, verses meséiből összeállított műsor - Fut robog a kicsi kocsi..., A  kismalac és a farkasok,  A három nyúl -, melynek összekötő szövege Szőts Orsi tollából származik. A természetes anyagokból készült bábok és díszlet teszi érdekessé ezt a meseválogatást, amelyet Balázs Csongor és Czumbil Örs vidám, mókás, kifigurázó  előadásmódja még különlegesebbé tesz.

Az előadás Lakatos János sarkadi cigány mesemondó és Wilhelm Hauff azonos című meséje nyomán született. Az élőben játszott, vidám és kesergő cigányzenékkel tarkított történetben Szénégető Péter életútját követhetjük nyomon. A fergeteges vásári játék köntösébe bújtatott meséből megtudhatjuk, hogy a szegénységből kiutat nem lelő ember hogyan adja el szívét az Óriásnak, hogyan szerzi vissza, mit miért áldoz fel, és hogyan ismeri fel végül az igazi értéket, ami valahol mélyen odabent van. Valahol a szívünk táján.

Gazdag népmesekincsünk mindegyike szimbolikusan az emberi Élet valós céljait, küzdelmes feladatait és az odáig vezető út nehézségeit tárja elénk. Mesénk főhősét az emberiség örök misztériuma hajtja: létezik-e az Örökélet- Halhatatlanság Országa? Királyfink hosszú útja során csodatevők segítségével, végül célba ér. Sokáig mégsem tudja élvezni az időtlenséget, erős honvágya miatt visszatér meglátogatni apját, anyját. Ám míg ő Halhatatlanság országában néhány napot eltölt, addig a földön több ezer esztendő szalad el. Ezért szüleit sem találhatja meg, s az elárvult királyfira ekkor rátalál még az öreg Halál is. Végül a Halhatatlanság országának királynője és a Halál küzd meg egymással a királyfiért… Bábelőadásunk megtekintését szigorúan kiskorú felügyelete mellett ajánljuk!

A foglalkozás a hatalom kérdéskörét vizsgálja. Andersen A császár új ruhája című meséjét használtuk alapul munkánkhoz, melyben a másfél évtized alatt kialakult hagyományok mellett új drámás és színházi formákkal is kísérletezünk. Történetünk ott kezdődik, ahol a mese véget ér: a börtönbe vetett, igazmondó fiú és társai útját követjük az öltözőszoba felé, ahol a császár hatalma romjain magából kikelve dühöng.

Kapós Böske pajzán históriájának forrása a magyar népi szerelmes történetek, szerelmi kiokosítók hol szomorú, hol víg gyűjtései. Előadói estünk végigkíséri, hogyan lesz a szerelmi tűzkeresztségen éppen csak átesett leánykából, e téren sokat tapasztalt, meglett asszony. A virágnyelven elbeszélt, legjobb ízű népi humorral fűszerezett történet fő témája „Ádámságunk” és „Évaságunk”, az emberi élet különböző szakaszaiban. Szeretettel ajánljuk alig-serdült és korosabb nézőinknek egyaránt.

„Eu ştiu cã poveştile sunt în stele. Noi oamenii , trebuie doar să privim spre ele şi să credem. Poveştile simt asta şi vor coborî printre noi … aici pe pământ . Dragă spectatorule, dragă părinte: Atunci când îţi este dor de copilărie, atunci când ai nevoie de un zâmbet, vino la teatrul de păpuşi. Aici chiar se întâmplă ! Muzica și lumina te încântă, povestea te saltă şi te poartă pe tărâmuri nebănuite….Poveştile devin adevărate ! Te invit acum la o poveste… Trebuie doar să VEZI , să CREZI, iar la final…vei pleca cu cel puțin un strop de bucurie în plus… Copilul tău CREDE ÎN POVEŞTI!” Eva Labadi –regizor

Egy család. Anya, két gyerek. Ja nem. Három. Tulajdonképpen négy. Meg valahol apa is van. Csak nem itt.

 

“…de csak Julcsinak szólítanak. Petra (20), a felállóhajús nővérem csodabogárnak tart. Néha megérti mit üzenek a szememmel. Kristóf (27) a csúcsszuperhős bátyám. Ő bármire képes. Mindig mellettem van. Vagy legalábbis Janka (26), a csaja mellett, meg mellettem. Bírom őket. Mellettük szabad lehetek, és bömböltethetem a kedvenc zenéimet. Persze csak ha Erika mama (70), a nagymamám elmegy a piacra. Sajnos minden felhallatszik hozzá az emeletre. Anya (47) mindent tud. Szociológus és már felnevelt két gyereket. Apa (49) meg? Ha üvöltenék, se hallana meg az óceánon túl. Lehet, hogy most először én is látom majd a tengert, mert a rajztanárnő beküldte a mesekönyvet, amit készítettem, egy pályázatra. Kiválasztottak. És most áll a bál…”

Részlet Kalmár Júlia (13) “Az én családom” című fogalmazásából

Szerbusztok Pajtikák!

Képzeljétek el, a nagymamucikám azt mondta: „Ide figyelj, László! Elég nagy vagy már, elég puliszkát megettél itthon, úgyhogy jobban teszed, ha elmész dolgozni, és keresel egy kis pénzt.” Én annyit, de annyit kerestem már azt a kis pénzt, de még semennyit sem találtam. Talán most itt, Szombathelyen több szerencsével járok!
Ezzel a beköszöntővel érkezett meg hozzánk, a Mesebolt Bábszínházba Vitéz László, a piros sipkás, báb szuperhős, aki képes legyőzni az ördögöket, sőt magát a Halált is. Eddig nem látott, új kalandjait hozta el nekünk. Biztosíthatunk mindenkit, ezek sem lesznek kevésbé izgalmasak, mint a már ismertek. Sőt!
 

Két jóbarát kifőz egy tervet, hogy mindig és örökké együtt maradhassanak. És hogy másként lehetne ezt elérni, mint az anyukájuk és az apukájuk összeházasításával? Főleg, hogy a szüleik mindketten egyszál-egyedüli emberek. A szülők nem sejtenek semmit, Aline és Ali testvérek akarnak lenni! Iskolatársuk, Bouya szeret kora reggelente egyedül sétálni a tengerparton. Egy nap hajót sodor a partra a tenger és a hajóval nem mindennapi utas érkezik.